Akadálypálya : Az ugróversenyek helyszínén elhelyezett akadályok összessége.

Akadályverseny: Olyan versenyszám, ahol lónak és lovasnak több akadályt kell átugrania meghatározott sorrendben. Vannak összetett akadályok is.

Állszíj : A kantárzat része, amelyet a ló álla alatt csatolunk össze. Megakadályozza, hogy a ló kitátsa a száját.

Bélyeg : Minden tenyésztelepnek saját jele van. Ezt beleégetik a bejegyzett szülőktől származó csikók hátsó lábába, ahol életük végéig látható.

Cross Country: Tereplovagló útvonal állandó, rögzített akadályokkal. A terepakadály-pályán a versenyzőknek egy adott időn belül kell végighaladniuk.

Csikó : Fiatal, fejlődésben lévő ló. A hároméves lovakat már nem tekintik csikónak.

Csutakolás: A ló napi tisztítása, amelynek során levakarjuk, lekeféljük, és a patáit is kikapargatjuk.

Díjlovaglás : A lóidomítás magas fokon szervezett sportjának egésze. A ló egyre finomabb segítségeknek engedelmeskedve egyre nehezebb feladatok teljesítésére képes. Versenyszerűen művelik.

Díjlovagló pálca : A díjlovagló lovak kiképzéséhez használt díjlovagló vagy hosszú pálca 110-120 cm hosszú és igen rugalmas. A ló ösztökélésére szolgál, ha a comb- és súlysegítség nem elegendő.

Egyszerű lovaglókantár: Egyszerű csikózablával ellátott kantárzat. Arra szolgál, hogy a lovat irányíthassuk, és minden körülmények között ellenőrzésünk alatt tarthassuk.

Fedett lovarda: Lovarda egy csarnokban vagy hangárban, amelyet egy kissé megdőlt, masszív deszkafal vesz körül.

Fékzabla: Ez az emelőszerűen ható zabla csak gyakorlott lovasoknak ajánlott. Több fajtája létezik.

Feladat : Meghatározott gyakorlat vagy részfeladat a díjlovaglás során. Feszítőzabla : Kétzablás kantározás. A díjlovaglásban csupán bizonyos szint felett, tapasztalt lovasok használhatják. A képzett lovasoknak és lovaknak való feszítőzablához állazólánc is tartozik.

Fogatolás :A kocsi elé befogott lovak számától függően beszélünk egyes-, kettes- vagy négyesfogatról stb. A lovakat általában párosával fogják be egymás mögé. A tandem esetében azonban a két ló egymás mögött áll, a trojka viszont azt jelenti, hogy egymás mellé fognak be három lovat.

Futószár: Mintegy 8 méter hosszú és 3 cm széles zsineg vagy szíj, amelynek egyik végén egy hurok, másik végén, pedig egy kapocs található. Arra szolgál, hogy a lóval körben gyakoroljunk.

Hám: Ennek segítségével fogják be a lovakat a kocsi elé. Két alapvető hámtípus létezik: a szügyhám és az igás hám. A hám összeállításakor arra is ügyelni kell, hogy a fogatolás összhangban álljon a kocsi típusával is.

Irányítás: A lovas különféle módokon jelezheti a lónak, hogy menjen gyorsabban, vagy álljon meg. Ha mindkét combjával megszorítja az állatot, akkor az előre megy. A zabla visszafogja a lovat, a súlypont megváltoztatása, pedig irányváltoztatásra készteti.

Jármód: Az a mód, ahogy a ló halad. A lónak három természetes jármódja van: a lépés, az ügetés és a vágta, valamint bizonyos fajtáknál (pl. az izlandiaknál) a poroszkálás és (pl. egyes póniknál) a szökdécselés.

Jegy: Fehér színű folt a sötét lovakon, lehet, pl. csillag és fehér láb. Kengyel: Fémgyűrű egyenes talpi résszel, ebben nyugszik a lovas lába. A kengyelt egy hosszú bőrszíj, a kengyelszíj erősíti a nyereghez.

Kötőfék: Zabla nélküli kantár, amelyet a ló megkötésére és vezetésére használunk.

Követési távolság: Két lovas közti távolság. Biztonsági okokból a lovardában és a terepen is legalább két méter (kb. egy lóhossz) távolságot kell tartani az előttünk haladótól.

Lépés: a ló leglassúbb természetes jármódja. Lókefe: Puha sörtéjű lóápoló eszköz. Lovaglópálca : A lovaglópálca jóval rövidebb és nem olyan hajlékony, mint a díjlovagló pálca. A végén többnyire lapos csapó található, amely nem sérti fel a ló bőrét.

Lóvakaró: A ló tisztántartásához használt, fémből vagy műanyagból készült eszköz, amellyel el lehet távolítani a nagyobb szennyeződéseket a ló testéről. A lókefét is ki lehet vele tisztítani.

Nyeregkamra: Az a helyiség, ahol a nyergeket, valamint a kantárokat tartják.

Nyeregkápa: A nyereg ívelt része a mar felett. Szükség esetén itt akár kézzel is megfogódzkodhatsz. Az ülés mögötti rész a hátsó nyeregkápa.

Nyitott lovarda: A lovas és ló szabadban lévő kiképzőhelye. Általában alacsony kerítés veszi körül. A nyitott lovardát használhatjuk díjlovagló négyszögként vagy ugratópáyaként is.

Orrszíj: A kantárzat része, amelyet a ló orrnyergére helyezünk. Felerősíti a zabla hatását, és a helyén tartja azt.

Ostor: Különösen hosszú pálca mintegy 2 m hosszú szárral és kb. 3 m hosszú szalaggal, amelyet főleg futószárazáskor alkalmazunk segítségként.

Military: Teljesítményverseny, amely három részből áll: a díjlovaglásból, a terepakadályversenyből és az akadályversenyből

Parád : A lovasnak az a tevékenysége, amelynek során felkelti a ló figyelmét, és a tempót csökkenti (félparád), illetőleg a lovat megállásra kényszeríti (egész parád).

Paripa: Kasztrált vagy herélt ló, amely a továbbiakban nem alkalmas szaporodásra.

Pányva: Rövid, kampós kötél, amelyet a kötőfékhez erősítenek, és a ló vezetésére és megkötésére használják.

Sarkantyú: A lovaglócsizmához csatolható fém kengyel hátranyúló, változatos hosszúságú csúccsal. A sarkantyúk kis nyomásával a lovat hátsó lábainak nagyobb aktivitására ösztönözzük.

Szakasz - Szakaszt alkotni: az egyik ló a másik után halad annak patanyomában.

Szárak: Két széles, zablához erősített bőrszíj, amelyeket a lovas a kezében tart. A végükön egy kapoccsal összecsatolhatók, de külön is maradhatnak. A lovas a szárakkal irányítja a lovat.

Takarmány: Általában szálas takarmányt (fű, széna) kapnak. Szeretik a gyümölcs-vagy zöldséghéjat, a tört zabot és a szecskát is. Kilovaglás előtt ne etessük a lovat! Friss víz viszont mindig legyen előtte.

Telivér: Lófajta. Ide tartozik az angol és az arab telivér. A telivéreket a gyorsaságuk miatt tenyésztik. Könnyű testfelépítésű és heves vérmérsékletű ló.

Tenyésztés: Határozott ismertetőjegyek és tulajdonságok alapján kiválasztott lovak pároztatása, azzal a céllal, hogy ezeket az ismertetőjegyeket továbbadják utódaiknak. Így jöttek létre a különböző lófajták. Ugratópálya: Akadályokkal ellátott edzőterep az ugrást gyakorló lovak és lovasaik számára.

Ügetés: A ló további természetes, a lépés és a vágta közötti jármódja. Ügetéskor az átlós helyzetű két-két láb szinkronban mozog.

Kiülés: a lovas szilárdan a nyeregben ül, és levezeti a rázkódásokat.

Könnyű ügetés: a lovas minden második ütemre felemeli az ülepét a nyeregből, miközben a térdeivel támaszkodik meg.

Vadló: Igazi vadlovak már nem léteznek. A vadon élő musztángok és a dülmeni vadlovak elvadult házilovak leszármazottai.

Vágta: A ló leggyorsabb jármódja, amikor ciklusonként három patadobbanás hallható.

Zabla: Fémdarab, nem ritkán réz bevonattal (vannak gumiból is), amely a ló szájába helyezve gátolja az ajkak összeszorítását. A lovasnak lehetővé teszi, hogy a szárak segítségével irányítsa a lovat. Sokfajta zabla létezik. A leggyakoribb a csikózabla. A feszítőzabla (amelyhez feszítőlánc is tartozik) lényegesen élesebb.