A l� f�lei igen kifejez�k, egyben rendk�v�l mozg�konyak is, mindig hang vagy jel ir�ny�ba fordulnak. A d�jl� a f�l�t kiss� h�tra, a lovas fel� ford�tja, amivel jelzi, hogy figyelm�t a gazd�j�nak szenteli. A m�rges vagy felzaklatott l� laposan h�tracsapja a f�l�t. A l� szagl�sa viselked�s�nek egyik l�tfontoss�g� eleme. A kanc�k a szaguk alapj�n ismerik fel a csik�ikat, a m�nek is �gy azonos�tj�k a p�rosod�sra hajlamos kanc�kat. A lovak szagl�suk seg�ts�g�vel tal�lj�k meg a vizet is. A l� hangjelz�sei is nagyon kifejez�ek. A kanca gyeng�den d�nny�g a csik�hoz, a ter�let�t v�d� m�n �les hangon, a lovas�t �dv�zl� l� �r�mmel nyer�t. Amikor l�ra �lnek, a horkant�s vagy pr�szk�l�s az egy�ttm�k�d�s �s az �sszpontos�t�s jele, vagy a parancssz�ra adott „v�lasz”. A lovak m�g a h�tukra sz�ll� legyet is meg�rzik, ami arra utal, hogy tapint�suk nagyon kifinomult. A napi rendszeress�ggel v�gzett sz�r�pol�snak k�sz�nhet�en a l� j�l fog reag�lni a kiadott utas�t�sokra, a sz�rzet gondoz�sa meg is nyugtatja az �llatot. Ez a csapatban legel� lovakon is megfigyelhet�: a k�lcs�n�s "b�r�pol�s", mint a kapcsolatteremt�s �s a bar�tkoz�s egyik jele. A lovak kedvelik az �des �zt. A m�rgez� n�v�nyeket szaguk �s �z�k alapj�n hamar felismerik, mivel ezek keser�ek. A l� azonnal kik�pi, ha ismeretlen �zt �rez, vagy amelyet nem szeret. Hamar r�szokik a nyal�nks�gokra is, �s m�r fiatalon megtanul cukor „kunyer�lni”.