Az ugrás

Rálovaglás

Az akadályt egyenletes, ritmusos tempóban kell megközelíteni. A lábsegítség által indikált impulzus biztosítja, hogy a ló ne álljon meg az akadály előtt. Próbáljunk meg az akadályra minél pontosabb derékszögben, középre érkezni, hogy a ló egyensúlyban maradjon az ugráshoz.

A rálovaglás sebességet az akadály fajtája határozza meg. A szélesebb akadályok nagyobb sebességet kívánnak. Az elugrás előtti pillanatban a lovas előrenyújtja a kezeit, hogy teret adjon a lónak.

Elugrás

Kezdetben a ló leengedi a fejét és nyakát, hogy jól fel tudja mérni a távolságot. Amikor elugrik, a fej és nyak felemelkedik, az elülső lábak behajlítva a szügy alá kerülnek. Ezután a test felemelkedik, a nyak megrövidül és a hátulsó lábak elrugaszkodnak a talajtól, hogy kezdetét vegye a repülő fázis.

Az elugrás alatt a lovas a ló mozgását követve előre helyezi a testsúlyát, míg a kezek előre mozdulnak a ló fejével, megőrizve a könnyed kapcsolatot a zablával. Ez az ugrás legnehezebb része.

A lovasnak pontosan az elugrás pillanatában a megfelelő pozícióba kell kerülnie. Ha túl korai ennek a pozíciónak a felvétele, akkor az elülső lábak túlterheltek lesznek, és felborul az egyensúly, ha túl későn veszi fel ezt a  pozíciót, akkor a lovas elmarad a ló mozgásától és elveszíti a kapcoslatot a zablával.

Repülő fázis

A repülő fázis során a lónak mind a négy lába tisztán láthatóan a levegőben van. Ebben a szakaszban a ló marja van legmagasabb ponton. Mielőtt megkezdődik a leereszkedés, a lónak gyorsan vissza kell helyeznie az elülső lábait a helyükre.
A repülő fázisban a lónak annyi izmot kell koordinálnia, hogy a lovasnak nem jut szerep.

Bármilyen beavatkozás a szárak részéről megakadályozza, hogy a ló kinyújtsa a nyakát, és emiatt nem marad elég hely a vállaknak, hogy felhúzhassák az elülső lábakat.
A lovas ezalatt a levegőben töltött pillanat alatt felkészül a leérkezésre. Fontos, hogy a lovas előretekintsen az ugrás egész ideje alatt. Ha a lovas lefelé néz, az ugrás minden szakaszában túl későn tud csak reagálni.

Leérkezés

A leérkezés megkezdésekor a ló kinyújtja a lábait, majd amikor talajt fogott, felemeli a fejét, hogy visszanyerje az egyensúyát és felkészüljön a hátsó lábak talajfogásának hatására. A hátulsó lábak körülbelül az elülső patanyomában fognak talajt, ahogy a vágta folytatódik. A lovasnak leérkezéskor nem szabad hátraesnie a nyeregben.

Amikor a hátulsó lábak talajt fognak, a lovasnak azonnal előrehajtó segítséget kell adnia. A ló az elülső lábakról átteszi a súlyát a hátsókra, hogy készen álljon a következő akadály megugrására. Még ha csak egy akadályt ugratunk, akkor is a legjobb hagyni, hogy a ló egyedül fejezze be az ugrást.